A milyen kapcsolatot keresel – féle kérdésekkel nem tudok mihez kezdeni. Valószínűleg, ha tudnám, akkor már rég nem lennék itt, mert hiszem, hogy a dolgok megismerésétől csupán egyetlen lépés a megvalósítás… Sokkal inkább a ki mit hoz ki belőlem? – a megfelelő kérdés és ezt biztosan feltettük magunknak már jó-párszor.
Miért van az, hogy ránézünk egy fotóra és annak tulajdonosa onnantól már írhat bármit is, amit csak akar, akkor sem fog érdekelni, esélytelen, hogy rávegyen egy randira? Nem vagyok olyan emelkedett lélek, hogy belemenjek fotográfia megtekintése nélkül, bármilyen hosszabb lélegzetű csevejbe. Mert ha egy óra elteltével derül ki, hogy na, ez az a pasi, aki ha száz évig élne sem kellene nekem, legyen bár egy Einstein, némi Pasteurrel és egy kis Zolával keresztezve, akkor sem – úgy érezném, hogy feleslegesen pocsékoltam hiábavalóságokra az időmet és az energiámat.
Pedig sok nő-társam cseveg sokszor heteken át arctalan net-huszárokkal, nem zavartatva magukat azáltal, hogy sanszosan elpocsékolnak értékes órákat az életükből. Veszélyes játék az arctalan manipulátorokkal való cseverészés, mert mi van, ha kötődni kezdesz hozzá anélkül, hogy láttad volna, hogy hogyan is néz ki? Saját rossz tapasztalatból tudom, még kezdőkoromból, hogy ilyenkor csak úgy repülnek a hetek, néha a hónapok is… Bedarál az egész ügy téged, elképzelsz valamit, valakit és a személyes találkozásnál óriásit koppansz általában, amint csak meglátod és hiába is szeretnéd, az istenért sem tudod a látványt összefésülni a vágyálmaiddal és elképzeléseiddel. Hiába szereted a szellemét, ha a teste nem ébreszt benned vágyakat és magadban azt kívánod, hogy bárcsak sohase erőltetted volna ezt a találkozást…
A nők nagy-része több képet is tölt fel magáról, van benne bomba-jó, van gyengécske, de átlagos is, amit az utcán is láthatnál róla, amint éppen leugrik a boltba… De a férfiak zöme, egyetlen képet tölt fel, ahol vagy napszemüvegben pózol, vagy a távolban egy aprócska pont látszik, szinte felismerhetetlen, esetleg kitakarja egy tárggyal az arcát, csak a szeme látszik belőle, vagy pedig az évszázad képét tölti fel magáról, az egyetlent, ahol istenien néz ki, jók a fényviszonyok, jó pillanatban, ügyesen fotózták le…
Az esetetek többségében általában jó oka van annak, ha valaki rejtőzködik, de erről már épp eleget szóltam. A titkos, diszkrét kis kapcsolatok engem nem érdekelnek, mert lefordítva a saját nyelvemre, ezek csak annyit jelentenek a számomra, hogy szabadidődben, suttyomban, megdugnál a lakásomon…
Ha azonban a látott kép elindítja bennem a kívánt pavlovi nyálelválasztást és a valóságban is visszaköszön a fotón látott kép – ami sajnos ritka, mint a fehér holló – akkor bármi lehetséges. Ám sajnos két és fél év alatt, egyetlen olyan randevúm sem volt, ahol az első pillantást, a tökéletes korrektség és megelégedés érzése követte volna. A pasik százszorta ramatyabbul néztek ki élőben, mint a feltöltött fotográfiájukon… Becsszó, olyan jó 88 százalékban, ha nem szóltak volna rám, hát simán elsétálok mellettük, meg sem ismerve őket. A képek mindig több évvel ezelőtt készültek és köszönőviszonyban sem álltak a valósággal.
Már annyiszor megfogadtam, hogyha még egyszer átver egy pali, egy ilyen jó öt-hat-hét évvel ezelőtt készült képével, hát ott nyomban sarkon-fordulok, hogy kösz, öreg, de én nem erre készültem. De ilyenkor előtör belőlem a kötelező belém nevelt jó-modor, hogy na, de mégis szegény, messziről jött el a randira, áldozzak már egy negyedórácskát egy kávé mellett rá… Ami úgyis teljesen felesleges pénzkidobás és időpocsékolás, mert ha első svungra nem vonz, öt perc múlva sem fog vonzani, előadhat nekem bármit is. Mindig kellemetlen érzés nemet mondani, de hallgassatok rám, foglalkozásomból kifolyólag egy nap úgy átlagosan olyan 50-70 nemmel szembesülök, jobb minél előbb, minél gyorsabban túlesni rajta …
Ha ránézek egy fotóra azonnal tudom, hogy megmozdított-e bennem valamit, mert nem csak úgy csikland egy kicsit, hanem az a mellbevágós “hűha az anyád úristenit, de gyönyörű vagy” érzés fog el. Ez nem azt jelenti, hogy szépséges a pasi, hanem azt, hogy nekem az… Lehet, hogy más szó-nélkül továbbhaladna a képét látván, de én nem tudok… A pasik meg csak simán ledöbbennek, ha kapnak egy olyan flörtöt, ahol le szexistenezik őket…
Mindig megdöbbenek, hogy lehetnek ennyire szenvtelenül közönyösek és felszínesek a nők.
Nem is azzal van a gond, hogy te ilyen vagy, hanem hogyl szerinted az égvilágon semmi probléma nincs ezzel.
Te is pontosan tudod, hogy aki olyan qrvajól néz ki, az-nem-fog-regisztrálni-társkeresőre.
Nem kell közgazdász diploma, hogy kitaláld az okát.
Erre jöttök ti, átlagos nők(mert hisz ugyanez vonatkozik rád is… tudod) és azt hiszitek, hogy majd ti kifordítjátok a világot a helyéből…
Képzeld el, hogy átlagos külsővel is keresnek férfiak társat. Beszarás ez az infó, ugye?
Erre te azzal jössz, hogy “nehogymán a tetvek megpróbálják bizonyítani a saját értéküket intellektuálisan vagy a humorban, áá, nehogy!
Még a végén megkedveled aztán le kell vele élni egy qrva életet…családdal,boldogan,… Fujj!”
Mert ti aztán rózsaillatút szartok meg tényleg a gazdag/kigyúrt/latin szeretőt keresitek, még ha az életben ez nem is jött, nem is jöhetett össze.
Egyszerűen nem tudom elképzelni a gondolatvilágodat, de tudd, hogy ha ilyen nőm lenne, vagyis inkább megtudnám, hogy a párom így gondolkodik titkon, biztosan újat keresnék magamnak, ezt teljesen komolyan mondom.
Az ilyen fog leszopni egy magas-jóképű idegent egy ‘kicsit becsiccsentve’ az éjszakában és nem átallik még meg is magyarázni tettének jogosságát, miközben a gyereke otthon alszik a kiságyban, férje a hitvesi ágyban.
Tégy meg egy szívességet és küldd el az általad használt nicknevet, hogy messziről el tudjalak kerülni…
PS: A legnagyobb poén, hogy egészen biztos vagyok benne, hogy szerinted mindenért a férfiak a hibásak. Tuti.