A gyűlölet fura egy érzés. A haragot még megértem, ha valaki azért indulatos, mert úgy érzi, hogy alaptalanul bántották, hogy az istennek sem akarják megérteni az ő szempontjait. De a gyűlölet hidegen pusztít, kifejezetten rosszindulatúvá és érzéketlenné teszi az embert. Amikor valaki annyira haragszik, hogy az egyébként még viszonylag jónak mondható mentális képességei is beszűkülnek, egyfajta őrületes csőlátása lesz. Nem tud átlépni a saját árnyékán, de nem is akar, arról a zakkant kutyáról szóló videó jut erről eszembe, aki acsarkodva, dühödten kergeti a saját farkát a youtube-ra feltöltött videón, nem ismerve fel azt, valamiféle ellenséget sejtve benne.
Hosszú évek óta nem gyűlölök senkit, erre az érzésre már egyszerűen képtelen vagyok. Mert a gyűlölet olyan, mint egy fekete lyuk mindent magába szippant, a lelkedet is, ha sokáig dédelgeted. Persze, hogy vannak emberek, akik valamikor becsaptak, mást ígértek, cserbenhagytak. Haragszom-e rájuk? Ó, igen. Meg tudok-e bocsájtani nekik? Nem… Leírom őket egy életre, valóban létezik a veszteségek listája. Olyanokkal, akik egykor szerelmet, barátságot, szebb jövőt ígértek, de olyan gyorsan fordítottak nekem hátat, amint fordult a szél.
Ám ahogy öregszünk elcsendesedünk, bölcsebbé válunk megalapozottabban alkotunk véleményt, mivel élesebbé válik az emberismeretünk. Tudjuk, hogy túl rövid az élet a kisszerű gyűlölködésekhez. Ha valakit nem kedvelünk, azt jó okkal tesszük, de sokkal inkább elkerüljük a jövőben, mint sem őrjöngve ugatjuk a holdat, minden egyes alkalommal, ha feljön.
Nem ácsingózunk más “tulajdona” iránt, hanem megelégszünk annyival, ami nekünk jut. Hisszük, hogy a nekünk szánt dolgok megvárnak minket, és nem kell megjelölnünk, mint ma a “nyóckerben” a lomtalanításra kitett kupacon a feliratot: “ez a mienk, ha elviszed kapol”… Mert, ami a miénk azt nem lehet tőlünk elvenni… Igaz erről sokszor elfeledkezünk. Az a baj az erős negatív érzelmekkel, hogy elveszítjük tőle még a maradék humorérzékünket is, az arányokról már nem is beszélek. Az emberek pedig egy ideig még hallgatják, de aztán lassacskán elegük lesz belőle… Sokkal inkább mosolyra vágynak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: