Nem vagyok harcos feminista, csak markáns véleményem van sok mindenről. Nem kötelező velem egyetérteni, hozz fel ellenérveket és győzzél meg, ha nem így van!
Ma elég ha csak egy szülői értekezleten széttekintünk és azt látjuk, hogy egy 35 fős osztályban jó ha 4 teljes család van.Egyre inkább a gyereküket egyedül nevelők kerülnek előtérbe. Ez nem tudatos választás, hanem valamiért így alakult. Vannak akik szerencsésebbek és normális apuka áll a másik oldalon, aki aktívan részt vesz a gyereke(i) életében … hiszen attól, hogy egy kapcsolat (házasság) véget ér bármilyen oknál fogva, a gyerek még vér marad a véredből és az egészről az ég egy adta világon semmit sem tehet.
Sajnos nem ez az általános viselkedés mód és itt előre is elnézést kérek azoktól a pasiktól, akik rendszeresen fizetik a tartásdíjat, szerveznek különböző közös programokat a gyerekükkel, bejárnak a fogadóórákra és nem dőlnek a kardjukba, ha a tartásdíjon felül, mondjuk ki kell fizetniük egy különóra havi díját időnként.
De az a nagy büdös helyzet, hogy nem ti vagytok többségben, bár ne így lenne! Csatlakoznom kell egy kedves ismerősöm által felvázolt vonulathoz, nevezzük nevén a gyereket a Selejtesekhez. Aki iszik, nyerőgépezik, pinázik esetleg mindhármat műveli egyszerre. Vagy csak link visszavonhatatlanul és annyira önző, hogy önmagán kívül más már nem is fér bele a kis életébe.
Ilyenkor itt maradunk mi egyedül gyerekekkel és egy gyors tabula rasa-t kell csinálnunk. Talán nem is ez a megfelelő kifejezés erre, hanem, mint a GPS-nél az újratervezés. Nincs idő a sebeidet nyalogatni, mert fizetni kell a számlákat, vigaszt és elfogadható magyarázatot nyújtani a gyerekednek a kialakult helyzetről. Felvenni reggelente a legszélesebb mosolyodat és bemenni dolgozni, ott tisztességgel helytállni és ha ki-kigördül egy-egy könnycsepp a szemedből napközben , akkor zavart mosollyal csak annyit mondani, hogy nahát úgy tűnik, hogy szemüvegre lesz szükségem, mert egyre rosszabbul bírom ezt a monitort.
Ez évekig tartó folyamat és többször belehalunk. Penge élen egyensúlyozva próbálunk családfenntartók és támasz lenni a gyerekeink számára, közben azon igyekezve, hogy valamennyit még sikerüljön megmenteni a nőiességünkből és a hitünkből… és igen nevezzük akár páncél-növesztésnek, akár elsárkányosodásnak, akárminek … keményebbek leszünk a gyémántnál, mert másként nem tudnánk túlélni.
Aztán ha egy idő múlva úgy érezzük, hogy rossz egyedül és szeretnénk ha nem is egy társat (mert azt a legnehezebb), de legalább is egy művelt, jó humorú, szexis partnert találni egy kis összebújásra, akkor jönnek igazán a meglepetések.
Nekem kicsit más a tapasztalatom, mint más női ismerőseimnek,ezzel kapcsolatban, de hát különbözünk ez a gyönyörű és ez a nehéz is az egészben. Gyárthatsz sémákat, de mivel mindenki más és más sikeresen hosszútávon nem lehet sablonokat alkalmazni.
Akár hiszitek akár nem, egy kapcsolatban (bármilyenben) befogom a szám, egy tizede sem jön ki rajta annak, amit itt naplózás címén megengedek magamnak. Kedves vagyok és bújós, vicces, de határozott. Nem veszekszem (ugye milyen hihetetlen) viszont ami rosszabb, magamban lajstromozom a dolgokat. Nem hánytorgatok, de nem felejtek és ha úgy alakul megbeszélés helyett szakítok inkább. Egy pohárba csak meghatározott mennyiségű folyadék fér, egyetlen cseppel sem több.
Egy ismerősöm azt írta: Nem elég, hogy nem vagy eléggé őzike, nem váltod ki a pasik védelmező ösztönét, de még a gondoskodási ösztönét sem, mert hiszen minden működik nélkülük is. Ezt pedig a férfiak/pasik pontosan tudják, érzik. Menekülnek is ezerrel oda, ahol úgy érzik, hogy szükség van rájuk.
Az én tapasztalatom pedig ennek az ellentéte. Amikor helyzet van és esetleg akár egyetlen pillanatra is megingok, tanácstalanná válok, hogy mit is kéne tennem, hogyan is fogom ezt megoldani és ne adj isten segélykérően a kedvesemhez (partneremhez) fordulok, megriadnak. Besz@rnak annak még a gondolatától is, hogy bármiféle kicsike felelősséget kelljen vállalniuk, hiszen erős asszonynak ismertelek meg Morcikám, majd valahogy megoldod ezt is. No ilyenkor szakad el az a bizonyos cérna és véreztek el ilyen helyzetben mind barátságok, mind szerelmek.
De hogyan mondjam meg és kinek kiabáljam ki, hogy nem akarok erős lenni, nem akarom többé egyedül megoldani? Azt akarom, hogy segíts és légy velem, légy nekem, legyünk egymásnak és ne csak akkor mikor jó neked, hanem akkor is amikor nekem rossz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: