Már több nőtársammal beszélgettem arról, hogy miként vélekednek a feltöltött képekről, hogy fontos-e nekik a vizuális élmény? Már több ismerősömtől hallottam, hogy nem. Sokszor meg sem nézik vagy nem problémáznak azon, ha nincs feltöltve a pasinak képe, ha kialakult köztük egy jóízű kommunikáció.
Bevallom számomra fontos. De az is lehetséges, hogy az itt fent töltött kilenc hónap még kevés egy efféle bölcsesség kialakulásához. Mert abban teljesen igazuk van, hogy megismerhetsz egy klassz személyiséget esetlegesen, hogy adnak esélyt egy olyan fickónak is, akivel egyéb körülmények között, csak a látvány alapján szóba sem állnának.
Sajnos jómagam nem vagyok ilyen nemes lélek. Vallom a külső megfog, a belső megtart elvét. Szükséges a vizuális inger ahhoz, hogy egy teljes képet kapjak. Legyek bár sekélyes, de lehet valaki bármilyen sziporkázó stílusú, ha a csapott vállak és görnyedt testtartás odavágja számomra az egészet. Muszáj a képet összefésülnöm … a jó stílust, a humort, a gyönyörű mély hangot és a magas szálfa termetet, mert kis husi töpszlinek itt vagyok én.
Az azonban igaz, hogy a képek sem nyújtanak teljes információt lovagunk külsejét illetően. Hiszen létezik a fotoshop, illetve vannak kifejezetten fotogén emberek (velem ellentétben), akik olyan karakteresen néznek ki egy – egy jól sikerült képen és amikor élőben találkoztok … akkor döbbenten állapítod meg magadban, hogy ó te magasságos …ki ez a kis gizda nyálgép?
A saját praxisomban a randik többsége kifejezett vizuális csalódással indult, mert vagy leharcolt arcú volt, vagy nyálas, vagy legalább 10 évvel ezelőtti képet töltött fel magáról, vagy pedig és ez volt a legdurvább, egyáltalán nem is hasonlított a róla készült képre, mintha egy teljesen más pasi jött volna velem szembe.
Egyetlen esetben ért pozitív “csalódás”, amikor a velem szembejövő szakállas-bajszos ugyan idősebbnek tűnt a látott képnél, de az a fajta pasi volt, aki olyan, mint a jó bor minden egyes eltelt évvel együtt jobb és jobb lesz.
Persze ez nem jelenti azt, hogy ne csináltam volna végig a randit, de tény, hogy ezek a fickók jelentős hendikeppel indultak. Egész egyszerűen fontos a számomra, hogy gyönyörködhessem a partneremben. Akkor teljes az élmény, ha olyan az illata amikor hozzáhajolok bemutatkozáskor, hogy jó legyen megszaglásznom (urak vigyázat szimatolok első körben), hogy jó jól essen a bőrének az érintése, amikor megpuszilom ( “rosszabb” esetben megcsókollak a nyílt utcán – házasoknak nem ajánlom) és amikor először megölelem a bemutatkozás után, elfog-e az a meghitt és megmagyarázhatatlan érzés, hogy istenem, de jó…pont úgy ölel, ahogy szeretem.Hogy jó legyen rápillantanom, hogy amit látok kívül, az harmonizáljon a személyiségével.
Most ne gondoljátok, hogy a szép fiúkra bukom, gyengéim a sármosan ronda pasik, a karakteresek, hogy lássak valami vagányságot megvillanni bennük. Hogy lássam a bennük élő szabadságvágyat, a nagyvonalúságot, amivel az élethez állnak (ezért számomra azok a kis pöcsök, akik inuk szakadtáig ragaszkodnak a saját igazukhoz és képtelenek egy-egy vitát elegánsan egyetlen legyintéssel elintézni, szóba sem jöhetnek).
Szóvak uraim csak óvatosan, mert első randin szimatolok, csókolózom és ölelkezem …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: