Mennyire másként működik egy férfi agy, mintha legtöbbször nem is egy fajhoz tartoznánk. Hallgatom az itteni “csajokat” a randikról, a pasikról, a találkozáson bennünk felmerülő gondolatokról. Vegyük például az első “felmenős” randit. Olvasom sokatoknál – én sosem kedveltem egy tökidegen fickót a lakásomba beengedni – hogy sokkal jobban szeretitek, ha nálatok történik meg az első együttlét, ahol biztonságban érzitek magatokat. Komplett menüsort főztök, napokig takaríttok előtte. De tudjátok-e hogy készül egy pasi?
Nem leszek álszent, voltam már fent nem egy, nem is két pasinál, hiába én csakis a független jelentkezőket díjazom… Ez egyfajta szűrő, a hazugok elkerülésére. Általában péntek, szombat, vagy vasárnap késő estére időzítem a liezont és a kiszemelt férfi lakására megyünk. Értem jön kocsival és felvisz magához. Érdekes módon a pasik soha sem főznek, sőt még szendviccsel sem készülnek. Jobb esetben, maximum egy pohár buborékos ásvány-, rosszabb esetben csapvizet kaphatsz. Ennyi a full-extrás kiszolgálás. Úgy nagyjából rendet vágnak, felporszívóznak és /remélhetőleg/ lecserélik az ágyneműt… Nem sütnek babéros-mustáros karajt, meg csak a tököm tudja milyen flancos kajákat. Még zsíros kenyeret sem kapok. Nem is erre van kihegyezve az együttlét. Ilyenkor csak két ismeretlen ember ismerkedik egymás testével…
Miért is kéne jól bevacsoráztatni engem, vagy bármelyik nőtársamat, vagy fordított esetben neked Kufirc Marcit, hisz nem tudhatod előre, hogy jól esik-e egyáltalán a testednek, vagy a lelkednek a jelenléte, no meg a ténykedése? De rendre az hallom, olvasom a naplókban az asszonytársaktól, hogy süteményt sütnek, meg pompás húsokat, úgy készülnek, mintha maga a család érkezne valami bensőséges ünnepre….
Az is érdekes, hogy mennyire másként vagyunk, legalább is mi középkorúak szocializálva. Addig, amíg a harmincas női populációban és az alattiakban fel sem merül a trakta kötelező jellege, sőt megkockáztatom, hogy ki is röhögnék azt, aki kérne egy tál csülkös bablevest a “házirandin”, addig a mi korosztályunk férfiaiban ez elvárás szinten működik. Érdekes módon mi ötvenes nők nem várjuk el a töltött káposztát, sem a házilag nyújtott rétest, de azok a férfiak, akik átlépik otthonunk küszöbét, kivétel nélkül csalódottan távoznak, ha az aroma lámpa, szantálos füstülő és helyre kis punci mellé, nem érkezik meg garnírungnak a házi válogatott menüsor.
Egyik kedves ismerősöm mesélte, hogy volt egy fickó, aki valahonnan 100 kilométerről akart vele rettenetesen vehemensen ismerkedni. Könyörgött szinte. Az ismerősöm belement, a pasi meg is érkezett, megvolt a szex, aztán két kanyar után azt mondta neki, hogy: – na babám, akkor most gyorsan tálalj, mert éhen halok. Szegény csaj köpni nyelni nem bírt, hó vége volt, egyedülálló anyaként minden egyes fillérje be volt osztva. Nem készült fel arra, hogy egy ismeretlen pasit, aki csak szexelni tért be hozzá – bucira etessen. Mikor mondta neki, hogy: – figyelj nem készültem arra, hogy te nálam enni is akarsz. Arról volt szó mindössze, hogy eltöltünk mi együtt két kellemes órát, de ebédelni ne haragudj, de nem hívtalak meg… Te sem hoztál semmit nekem, üres kézzel érkeztél, ami elég gáz így magunk közt szólva…
Amikor a pasi tovább erőltette a kaja vonalat és lefitymálta a két tojásos rántotta tervét, miszerint az nem elég, attól nem lakik jól, hát akkor az ismerősöm szólt neki, hogy: – na akkor szaladjál le ide a kisboltba és hozzál egy doboz tojást vagy, amit csak akarsz, ha ennyire éhes vagy, hát majd megsütöm neked. A pasi ezt hallván vérig sértődött, felöltözött és mint valami nem kellőképpen értékelt primadonna elvonult… Innentől a fickó csak szakadt micsodaként aposztrofálta a nőt a továbbiakban az oldalon és boldog boldogtalannak, rossz-hírét keltve erősen eltúlozva mesélte az esetet. Én azonban úgy gondolom, hogy a pasi egy igazi suttyó volt, mert könyörgöm az, hogy felmegy egy fickó egy nőhöz szexelni, az nem egyenértékű egy nyílt nappal Náncsi néni vendéglőjében.
A leírtak közel sem jelentik azt, hogy ne szeretnék és tudnék főzni, ne vágynám dédelgetni és minden jóval ellátni a kedvesemet /ha lenne/, ne tudnék megvendégelni szívemnek kedves embereket. De a kóbor numera ragozhatjuk akár így, akár úgy csak lightos kufirc marad, ráérünk a pasit etetni, akkor, ha már kinőtte magát valamennyire az ismerkedés…