Van, hogy benézzük. Férfi, nő nem számít. Fura hely ez a virtualitás királysága, ami valahol a valóság és az álmok határmezsgyéjén mozog. Jövünk, mert kutatunk, mert álmodtunk valamit és az álmainkhoz főszereplőket keresünk – kicsit, nagyot, férfit, nőt. A való élettel szemben, ahol a külső visz szinte mindent, az befolyásolja, hogy egyáltalán szóba akar-e állni a másik veled, itt első körben az intellektusé a főszerep. Mennyire tudsz játszani, mennyire jól forgatod a szavakat, mennyire tudod magadat érdekessé tenni. Így aztán anomáliák is kialakulhatnak, virtuálisan könnyen vamppá válhat, az egyébként otthonülő háziasszony, ha szabadjára ereszti a fantáziáját… Életben visszahúzódó hallgatagról kiderülhet, hogy parádés humora van és sajátos a szexualitása.
Persze a puding próbája az evés és vigyázni kell az arányokra, hogy nagy hevületedben ne ragadjanak el a szelídítetlen patások, mert volt már rá precedens, hogy a vad szexualitással íróról is kiderült, hogy akkora frigid élesben, hogy nincs is szüksége fagyasztóládára… Ott a vágyak és a rideg valóság, köszönőviszonyban sem álltak egymással…
Ugyanakkor könnyen “nagy barátságok” is köttethetnek, azonos élethelyzet és érzések kapcsán. Ilyenkor hajlamosak vagyunk 10-ből 100 pontot megelőlegezni a másiknak és lelki-társként, vagy öri-bariként definiálni ezt. Holott könnyen elképzelhető, hogy nincs is másról szó, minthogy mindkettőtöket pont most, pont ugyanolyan csúnyán hagytak el, hasonló fájdalmat éreztek, hasonlóan látjátok ebből kifolyólag az egész világot…
Aztán, ahogyan telik-múlik az idő, lassacskán egyre szembeötlőbb kettőtök különbsége, hogy míg egy hús-vér barátnővel véd-és dacszövetséget alkotsz, addig a virtuális barátosné vígan chatel azokkal is, vagy főképp azokkal, akik megbántottak, kihasználtak, elárultak téged. Amikor pedig próbálod neki elmagyarázni a hűség és a barátság fogalmát, nem érti, hogy miről is beszélsz. Egyre jobban érzed, hogy szabadulni szeretnél ettől az ismeretségtől, úgy érzed, hogy csúnyán kihasználtak és visszaéltek a bizalmaddal… Pedig ez csak egy virtuális szivárványos szappanbuborék volt talmi csillogással, nem igaz barátság.
Vannak dolgok, amit nem lehet az interneten keresztül, na jó talán tízmillióból egyszer jön be… Nem lehet jóllakni, sem szomjat oltani a virtuális létben, nem lehet hús-vér szerelmet találni, sem szeretkezni virtuálisan… Aki a kamerás-szexet idesorolja, az pedig önmagáról állít ki szegénységi bizonyítványt… Sose feledjük, hogy a nekünk címzett mondatok attól olyan édesek, hogy a mi érzéseinkkel és vágyainkkal töltjük fel azok jelentését. Pedig valójában lehet, hogy ezek csak azok a bevált klisék, amit férfi alkalmaz, talán éppen sorozatban minden őt érdeklő nőnél, csak jól bevált szófordulatok, minden különösebb érzelmi töltés nélküliek, ám jól hangzanak…
Fogjuk vissza lovakat és ekképpen olvassuk a “hiányzol” és az “alig várom, hogy személyesen is magamhoz ölelhesselek” – kitételt, szia, remélem, hogy valamikor a közeljövőben összefutunk… Ugye, hogy mekkora a különbség? …és a szíved se szakad bele, ha még sem jól alakulnak a dolgok…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: