Mert én majd tudom kezelni a helyzetet – mondod. Nem fognak elragadni a lovak. Felvilágosult, emancipált nő vagyok, ez az egész csak a szexről szól, egy kellemes, nős férfival. – Mert megbeszéltük – folytatod, hogy nem akarunk semmi komolyat egymástól. Két értelmes ember találkozik és jól érzik együtt magukat. Hisz felnőttek vagyunk és ez nem a középkor.
Aztán telik-múlik az idő. A telefonon elsuttogott édes kis semmiségeknek, az erotikus tartalmú üzeneteknek, a privát vacsoráknak diszkrét, ám elegáns szállodákban, panziókban meglesz a hozadéka már, ami téged illett. Érezni kezdesz, mert egy nő nem tud folyamatosan befogadni egy férfit magába érzelmek nélkül. De minél többet érzel te, a férfi annál jobban kezd távolodni. Tapintható szinte a riadalom a másik fél részéről, hisz nem így indult ez az egész és nem is ezt beszéltétek meg.
Próbálsz nagy nő lenni, úgy csinálni mintha nem fájna, pedig sokszor majd beledöglesz, hogy mosolyogj amikor sietve távozik, már alig várja meg, hogy kiszálljál az autójából, már lép is bele a gázba. Egyre inkább úgy érzed, hogy néha legszívesebben már kilökne a kocsija ajtaján, de te, mint valami kis mazochista hülye, csak nem akarsz elköszönni végre. Kétségbeesetten kutatsz az agyadban újabb és újabb társalgási témák után, amivel még húzhatnád egy kicsit az időt…
Ezért néha fájdalmad csillapításaként a seggére versz egy jobb fajta itókás üvegnek, amitől persze megint csak bőghetnéked támad, máskor meg előkotorsz egy szem nyugtatót a gyógyszeres dobozod aljából, még a régi időkből. Végül jön a “na majd én megmutatom neked te majom, hogy micsoda príma kis nő vagyok” és igent mondasz egy erősen középszerű fickónak, innen a love oldaláról, aki már a kezdetektől udvarolgat neked… Ám sajnos hamar beigazolódik az a tézis, miszerint a középszerű pasik, legjobb esetben is középszerűen dugnak és már az aktus megkezdése után egy-két másodperccel sem érted, hogy voltaképpen, te hogy is gondoltad ezt az egészet…
A nős pasik dugni akarnak, minél többel, minél többször, minél problémamentesebben. Nem hiányoznak nekik az érzelmek, kapnak abból épp eleget otthon, tán többet is, mint kéne. Ésszel terveznek és, mint tudjuk az ész és a szív ritkán vallanak azonos nézeteket. Míg a nők érzelmi lények, a férfiak racionálisak. Nekünk sokszor érzéketlennek és kegyetlennek tűnnek, pedig csak sajátos logikájuk vezeti őket. Nem akarnak zrít, lebukást, könnyeket, szerintük felesleges drámákat. Egyik pillanatról a másikra ki tudják tenni a pontot a történet végére, saját kényelmi szempontjaik alapján. Ha pedig te ezt bevállaltad az elején, akkor valóban nincs más választásod – viseld felnőtt módjára…
