Halálosan fáradt vagyok. Mit fáradt? Agyi topronggyá váltam, agyhalál közeli állapotban leledzem. Pedig messzi még messzi, a hó vége csak jövő szerdán érkezik el, Szent György havának 30. napján… Aktuális hó-végi hajtás, az értékesítő társaim jól ismerik ezt az időszakot, minden hónap végén újra, meg újra, túlórákkal súlyozva, mint valami átkozott perpetuum mobile. Még az utolsó leheletünket is kifacsarják ilyenkor belőlünk, a szent kapitalizmus oltárán. Ja, hogy megkapom a magam kis jutalékát a levonások és a visszaírások után? Drága barátaim, elárulom nektek, hogy nem sok zseton csörög majd a zsebemben… Annak a kicsinek, amit meg megkapok, legtöbbször nem is tudok örülni fáradtságom okán.
Persze mindig ilyenkor keresnek meg engem különböző kedves, hatvanas férfiak, két-három soros levélkével és, ha 24 órán belül nem reflektálok rá, hát embertelenül megsértődnek. Próbálom magyarázni nekik, hogy üzletkötőként dolgozom, két műszakban, jutalék-alapú elszámolással, hó-végi hajtással, hogy hozzuk a kijelölt állománydíjat. Hogy ne haragudjanak, de ilyenkor sem időm, sem pedig kellő türelmem levelek irkálásához. Az ismerkedéshez pedig szerintem kellő alaposság, idő, hatalmas türelem és végtelen empátia szükségeltetik, ami április 30-án este nyolcig átmenetileg szünetel nálam.
Persze írhatok én bármit is, ilyenkor jön a besértődés, a durci, a letiltás. Persze megértem én, hogy ők már nyugdíjasak és baromira ráérnek, elfelejtették már azt is, hogy egykoron talán ők is gürcöltek, hajtottak, túlóráztak. De mivel mai élethelyzetükben ez már nem játszik fontos szerepet, hát fel sem merül bennük, hogyha egy 52 év körüli nőt keresnek meg, akkor annak sanszos, hogy ellátandó családja és munkája is van… oktondiság megorrolni rá ezért…
A pöcskös mutogató kollégáknak pedig innen üzenem, hogy édes babáim, farok-villantók ti mind. Ha kicsi a kukacod, ne lógasd a tóba, mert a méretesebb halak észre sem veszik azt. Ha pedig igen, abban sem lesz köszönet, mert hülyére röhögik majd magukat, hogy ezzel az induri-pindurival, mégis mi a bús francokat akartál? Vigasztaljon a tudat, hogy a mondás szerint, amit az isten az egyik kezével elvesz, azt a másikkal pótolja. Lehet, hogy neked cserébe gyorsabban nő a hajad… Mert ilyen képet feltölteni csakis a gyönyörűséges Sauropodák boldog tulajdonosainak lehet. Na azt öcsém, azt megskubiznám boldog örömmel, akár egy nap többször is. Aminek esése van, eleganciája …. ahogy mondani szokták, van anyag benne…
Ami pedig a nyalást illeti, amiről hosszasan értekeztek az egyik mai naplóbejegyzésben, csak megerősíteni tudom, hogy baráti becslések szerint, az itteni férfiak 95 százalékának lövése sincs arról, hogy miként is kell ezt élvezetesen művelni…mármint, hogy mi nők is élvezzük… Attól, hogy ütősnek hitt “Nyalnálak”, “Nyaligátor”, “Nyelvmester”, “Nyassanova” – féle nicket választanak, attól még nem fogják ismerni a technikát… és a legrosszabb, hogy képtelenek ilyen egyszerű dolgot elsajátítani… Vallom ezt, még akkor is, ha maga a Mester, az “apokrif” bejegyzéseiben leszögezte, hogy a hozzám hasonló kis kövérek, sosem juthatnak be a mennyeknek országába, mert férfiember nincs, aki szexelne velünk. Biztos jó dolog lehet mindentudónak és mindenhatónak lenni, de csak azt egyet nem értem, hogy én akkor voltaképpen kikkel is szexeltem anno?