Valaki sok nekem, a gondolkodás módja, a dumája, a megnyilvánulásai, a másik meg annyira kevés, említésre sem méltó. Valakinek én is sok vagyok, sőt rengeteg, érzi, hogy nem bírna velem, akár agyvérzésig menne a vérnyomása tőlem, vagy épp ellenkezőleg olyan kevés lennék neki, mint a mondásbéli disznósajtban a röfögés…
Valaki élőben csak egyszerűen más, mint én, olyan szintű idegenséget sugároz magából már az első pillanattól kezdve, hogy nem is akarom megismerni, mert szinte fizikai fájdalmat érzek a társaságában. Mégis próbálkozom, kérdezek, kérdést kérdésre halmozok, de minden válaszával egyre messzebbre kerül tőlem… Nem is hajlandó felfogni azt amit mondok, talán nem is érti, a magáén kívül más vélemény nem is létezik a számára.
Úgy tűnik boldog, hogy végre valakivel beszélhet és mondja, egyre csak mondja a magáét… Hogy ő mit gondol, mire vágyik, mit keres, mióta és miért… Egyetlen kérdés sem hangzik el a szájából, ami “szerény” személyemet illetné, semmi… De én már szinte mindent tudok róla, hogy hol dolgozik, hol lakik és kivel, hová jár nyaralni és hogy hány oldalon van még fent. Tudok mindent a nőkről, akikkel eddig randizott, hogy melyik milyen volt és hogy szerette…
Nézem a kezeit, a szemeit, próbálok bármi szimpatikusat találni akár benne, akár a szövegében, gondolkodásában, amire a későbbiekben építhetnénk. De csak egyetlen dolgot érzek, miközben kínomban kapargatom a kávéscsészém aljára ragadt kristálycukrot, azon tűnődöm, hogy vajon hány perc után nem lesz túl kínosan nyilvánvaló elköszönnöm tőle.
Nézd kedves – mondom zavaromban megköszörülve a torkomat, nem megy ez nekünk együtt. Minket nem egymásnak szántak, ne haragudj, de gondolom, hogy ezt te is érzed. Látom a megbántott tekintetét, ő nem így gondolta. Hívja a pincért, de nem engedem fizetni, ezúttal a cechet én állom. – Akkor ez ennyi volt? – kérdi a kijáratnál tőlem. Majd megbánod te ezt – veti oda a fogai közül… Még látom a keskeny hátát, ahogy távolodik tőlem, meg a lobogó nadrágszárát a metró felé sietve, a gyors léptei is egy sértett emberé…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: