Nem pasizom erről az oldalról több, mint egy éve. Addig is talán kettő-három randim volt innét. Jobb szeretek egyes direkt oldalakról, mert abban bízom, ha nincs tétje a dolognak, talán kevesebbet hazudnak majd nekem. Igazából nem is értem, ha két tök ismeretlen ember találkozik azért, hogy összebújjanak egyszer és a nő nem kérdez jóformán semmit a másikról, akkor mi az, ami arra kényszeríti a pasit, hogy elővegye a szerinte jól bejáratott kis ócska szövegeit, amire a nő egyébként abszolút nem is kíváncsi…
A szex az szex, azon kívül, hogy hiányt és partnert pótol egy estére, egyéb funkciója nincsen. Besokalltam a sok Andersentől és Münchausen bárótól, a meséjüket szeretem beléjük fojtani azzal, hogy ismerem a történést, már legalább vagy ötven alkalommal hallottam hol ettől, hol attól, hol chaten, hol élesben, hol telefonon… A sztorik változatlanok, csak a szereplők benne mindig mások. Nem értik meg…. ellaposodott a szexuális életük … anya beteg, ezért nem szexel, de jó asszony és ő sose válna el … vagy ő egy büdös kurva, de hát mindent a gyerekek miatt. Hánynom kell ezeket a dumákat hallgatva.
Az emberek többsége képtelen az őszinteségre ugyanúgy, ahogyan fél az elköteleződéstől egyetlen társ mellett és egyáltalán nem tudnak szemtől szembe nemet mondani. Ezért kinyomják, vagy nem veszik fel a telefont, rizsáznak össze-vissza, méltatlan helyzetekbe mennek bele, letagadtatják magukat, nem válaszolnak, nem olvassák el a nekik küldött emaileket és közben ettől csak elodázzák a problémák megoldását. Pedig csak egyetlen szó, na jó kettő-három lenne, annyi hogy köszönöm, de nem… Nem akarom ezt.
Persze naiv voltam világ életemben pasi-ügyben, ezért tartok ott, ahol tartok. Mivel én ritkán hazudtam, lehet túl kényelmes vagyok nyakatekert kis történeteket kitalálni, jobb szeretek ízibe túlesni a kellemetlen közléseken, nem tudom hova tenni, amikor Hamuka herceg beizzítja a duma-dobozát. Mocskosnak érzem magamat ettől, én szégyenkezem helyettük és ott is hagyom a francba őket…
Egy ideje már nem kérdezek. Igazából a nevük sem érdekel, Peti, Palkó, Jankó, hiszen az sem igazi… Volt egy pasi innét, olyan két-három hónapig tartott, mire kiderült a vége-felé, hogy Misinek hívják. Nekem más néven mutatkozott be… Érdekes mód, a gyönyörű lakására nem félt felvinni többször is, de a nevét csak végén tudtam meg, véletlenül elszólta magát. Pedig laza kis alkalmi kapcsolat volt és nagyon nemtörődömre vettem a figurát, mert a testi vonzalmon kívül, túl sokat nem éreztem iránta… Nagy volt ehhez köztünk a korkülönbség és homlokegyenest más a személyiségünk.
Mindig arra vártam, hogy, majd megszólítanak, jön egy olyan mondat, vagy egy olyan levél, amitől eldobom az agyamat. A stilus, a forma, a humor és nem csak én, de ő is tudni fogja, hogy mi egymást keressük… Valahogy így kezdődnek a népmesék is. Mindig valamit/valakit kerestem, aki úgy egyben van, vonzó, kissé pimasz és vicces, nagyon jószívű, no meg nem utolsósorban imádja az én dominanciámat.
Persze ideje felébredni… Azok a fiúk, akiket én imádok, csendesek, halk szavúak, keveset beszélnek és a világért sem kezdeményeznének. Míg a való életben lenne lehetőségem körbeudvarolni és elcsábítani őket, ha itt ismeretlenül csak a soraimat olvassák, már nyúlnak a fokhagymáért és szenteltvízért, vagy ha rájuk írok, hát még aznap törlik a regisztrációjukat az oldalról…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: