"Hátha elhangzik egy elfelejtett szó"...

Csak vagyok már egy ideje, ahogyan te is. Eleinte még lelkesen egy nap többször is beugrottam megnézni, hogy mi per pillanat a helyzet. Aztán egy idő után rájöttem, hogy ugyanazok a pasik vannak szinte kivétel nélkül itt is, mint valamennyi más partnerkereső oldalán… Ugyan eltérő nick-nevekkel, de mindig ugyanazokkal a szövegekkel és fotókkal… Néha igaz, beesik egy-két fehér holló, aki helyes is, kedves is, elég értelmes is, de az ilyen férfi szinte két-három hétnél tovább soha sem marad, mert íziben elkél, viszik, mint a cukrot… és ő becsülettel törli is a regisztrációját, mint például Sz… barátom anno…

Aztán telik-múlik az idő, furábbnál-furább alakok jönnek-mennek. Sokuk neveletlen, rosszul szocializált, az udvarias “köszönöm, de nem vagy az esetem”-et agresszióval lereagáló, nyíltan durván szexista. Vagy túl érzékeny, kedvességgel és humorral átszőtt reakciódon vérig sértődik és egy “szép napot”-tal elköszön tőled orr felhúzva… te pedig csak állsz és nézel ki a fejedből, mert nem is érted, hogy mi a fene baja van ennek…

Olyan is akad néha, aki külsőre maga a megtestesült férfiasság, egy vérbeli Szexisten személyesen, de persze nem a te alkatodat vagy korosztályodat, sőt talán nem is a te nemedet kedveli… Aztán vársz sokáig ” hátha elhangzik egy elfejetett szó”, leíródik egy különleges mondat, felsejlik egy hangulat az egy-két mondatos üzenetből… De többnyire az első két mondat után kipukkad a lufi, kiderül, hogy másnál olvasta, onnan ollózta és a szellemesség ott már be is fejeződik, többre nem futja tőle…

Néha aztán érkezik egy-egy különleges levél, ami nagyon ott van… Többször elolvasod, ízlelgeted a zamatát, mint szakavatott sommelier a jó testes vörösbort, szinte belekábulsz. Minden újraolvasásnál más és más rejtett értelmet vélsz felfedezni, látatlanul is találkozni vágyik minden egyes porcikád vele. Aztán találkoztok és még sem történik semmi. Nem szólalnak meg a fanfárok, sőt legszívesebben sarkon fordulnál. Vagy a hardcore verzió, a szemén látod, hogy ő futna el, ha tehetné…

Ilyenkor elpárolog a meghittség, a közös humor, a kedves mondatok. Nehéz a vágyakat összefésülni a valósággal, mert hiába szereted valaki intellektusát, ha külsőségeiben egész mást képvisel, mint amire vágysz.

Mindig beleesek abba csapdába, hogy a komplett égboltot szeretném Nappal, Holddal, Csillagokkal és elfelejtem, hogy a jó dolgok nem csak úgy ukmukfukk jönnek, hanem azért alaposan meg kell dolgozni mindkét félnek.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!