Meg vagy te őrülve?

A kamasz fiúk még lovagiasak, udvariasak, ha udvarlásról van szó. Előreengedik a randira hívott lányt, lesegítik a kabátját, a cukrászdában kihúzzák mögötte a széket, hogy könnyebben leülhessen. Evidencia. Édesanyjuk még így tanította őket és ha magukban le is hülyézték emiatt a kedves mamát, de megtanulták, hogy efféle udvarias gesztusok nélkül esélyük sincs, hogy bejussanak a mennyeknek országába… Ahogy az is, hogy ők hívják meg a leányzót egy gombóc fagyira, vagy esetleg egy gesztenyepürére…

Aztán telnek – múlnak az évek, évtizedek és az elvárható udvariasság és előzékenység semmivé foszlik a legtöbbjüknél. A régi iskola hatása elfelejtődik, már csak a célt lebeg a szemük előtt, a többiről könnyelműen megfeledkeznek… Például, csak ül mellettem egy bevásárló központ padján, feszeng, aztán ölelgetni akar és a pikírt kis megjegyzésemre, hogy ölelés előtt nem gondolod, hogy egy presszó kávé dukálna – nagy bölcsen kifejti, hogy ő, nős ember és nincs kidobni-való pénze. Majd a harmadik randin lépjek csak fel ekkora igényekkel, ha már kiderült, hogy megér-e az egész neki ennyit… Pofám leszakad, az elképedéstől, egy-két másodpercig se nyelni, se köpni nem tudok…. Mégis honnét szalajtották az ilyet?

A másikkal a Várban sétáltunk egy jó pár hete, tényleg gyönyörű a környezet, színtiszta romantika… Jó várúrhoz méltóan vezet engem körbe-körbe, de két óra elteltével már szomjas vagyok, a vizem is elfogyott és jelzem is. Mire ő: – meg vagy te őrülve? Itt egy kis víz legalább 280-300 forint, ha nem több… Majd lemegyünk és keresünk neked valahol egy kis ABC-t, ahol vehetsz magadnak inni…

Úgy tűnik, hogy én mindig kicsípnem Hawaiit. Tutira beleválasztok. Az egyébként ezekkel a válaszokkal a bajom, hogy holt ziher, hogy az első adandó alkalommal lelépek a randiról. Közben elmerengek, hogy azok a pasik, akik nem tudnak kiadni 300,- forintot egy szaros randi alkalmával, mégis hogyan akarnak búvóhelyet bérelni, ne adj isten a későbbiekben virágot, vagy pralinét hozni, amit minden normálisan gondolkodó nő elvár, még egy tartósabb szexkapcsolatban is…

A másik csoport, a kő-gazdagok köre, ahová soha sem tartoztam és sajnos soha sem fogok. Ők azok, akik vezető pozíciót töltenek be, vagy saját cégük van, már az első randin vacsorázni hívnak meg egy elegáns étterembe és a jól sikerült első együttlétet követően, rögtön háromnapos wellnesst terveznek velem. Ebben az esetben is legalább annyira kényelmetlenül érzem magamat, mint az első esetben.

Amikor pedig elmondom nekik a fenntartásaimat, az efféle meghívásokkal és a lekötelezettség érzésével kapcsolatosan, hát csak néznek és nem is nagyon értik, hogy miről is beszélek… Hogy nem mozgunk azonos szinteken, mert nem jó alálőni, de legalább olyan rossz érzés fölé is. Sosem érezheted majd magadat egyenértékűnek, egy ilyen igen jól szituált fickóval…

Pedig vannak nők, akik erre mennek rá az internetes partnerkeresésnél, más opció nem is érdekli őket és lubickolnak ebben a szerepben, mint hal a vízben. De én csak feszengenék ilyenkor. Szóval csak jöjjön, karoljon belém, üljünk be egy kerthelyiségbe, presszóba, cukrászdába egy kávéra, kólára vagy ásványvízre, ne nyökögjön a 280 forint miatt, a többi pedig majd úgyis elválik.