Na igen, a nős pasik… Hát hol is kezdjem? Talán ott, hogy mikor elköszöntem tőletek, megkeresett az egyik, általam csak kamu-regnek titulált adatlap tulajdonosa. Egy nős férfi, aki a “Tavasz és internetes arctalanság” írásom kapcsán ragadott klaviatúrát. Azt hiszem találva érezte magát, ezért kéretlenül és ismeretlenül is szerette volna megmagyarázni nekem a bizonyítványát. Értelmes, vonzó stílusban irt, jó humorral, kifejezetten kellemes érzés volt olvasni, a sok napszemcsis, dagadó bicepszű, kifejezetten ostoba – sya, tali, pusy – “szóutánzatokkal” operáló agyament után…
A nős pasik három csoportra oszthatók a’la Morci. Első csoportban a kedves, udvarias, jól szocializált egyedekre, akiket könnyű megkedvelni alkalmazkodóképességük és szerethető személyiségük okán, vasmarkú feleségekkel, akik nem félnek hatalmukat a nap 24 órájában folyamatosan kimutatni feléjük. Itt legtöbbször az anyagiak dominálnak, hisz akié a pénz, azé a hatalom is, avagy mindig az erősebb kutya baszik….
A másik csoportjuk – az egy életen át portyázók, arrogánsak, pimaszak, beszólogatósak, nyíltan numeravadászok, róluk szólnak az urbánus legendák a falkáról, melynek alkalmanként tagjai, ők azok, akik általában többször elváltak, nősültek, vagy sokadszorra már csak élettársi közösségben élnek. Szarnak mindenre és mindenkire, innen viszi el őket majd a mentő infarktussal, vagy sokkal inkább valami mással, mert bár többnyire briliáns elmék, de szívük, na az az egy, ami nincs nekik… De ők tudni-vélik, hogy minden nő egyforma és a punci az csak punci marad, legyen az szőrös, fazonírozott vagy csupasz, kár miatta bármekkora hűhót is csapni…
A harmadik csoport, akik csak jogilag és papíron nősek, de külön élnek már évek óta és ezeknek a pasiknak olyan szinten elegük van már a nőkből, annak dacára, hogy itt portyáznak, hogy el sem tudnák képzelni, hogy a választott jelölt több napot az otthonukba töltsön, ott rendezkedni kezdjen, vagy akárcsak ott aludjék náluk. Sokszor jól jön nekik a papíron nős státusz és ha egy kapcsolatnak véget kívánnak vetni, hát nem félnek azt tényt, miszerint ők még nősek és sajnos ez a helyzet rajtuk kívülálló okokból már így is marad – nyomatékosítani a partnereikben.
A férfi, aki megkeresett az első csoportba tartozott. Nem akarom bántani sem őt, sem a többieket, hisz voltaképpen a többségük pontosan jól szocializáltságuk és kedvességük okán, nagyon is szerethető és valóban, ha kis zöld-almányi új versenyző lennék az internetes partnerkeresésben, akár be is szophatnám a szokásos refrén-és klisészerűen ismétlődő mentegetőzéseiket. Hogy lapos és unalmas az életük, hogy kicsi az önértékelésük és csak itt a virtualitásban tudnak magukra teljes-értékű emberként tekinteni, hogy az életük egy kész katasztrófa, hogy társas magányban élnek és hogy voltaképpen azzal, hogy itt vannak fent az internetes partnerkereső oldalak szinte mindegyikén a nagyobb merítés elve mentén, nézelődnek és ismerkednek még senkinek sem okoznak kárt…
Már pedig de, bizony, hogy kárt okoznak. Ab start szót sem ejtenek sokszor a házas státuszukról, vad levelezésbe kezdenek, udvarolnak, szexuális szokásokat egyeztetnek, aztán a randik előtt két perccel pánikba esnek, ha nem hívja meg a kiválasztott nő magához őket, hogy baszki búvóhelyet kéne szereznem, fizetnem, alibit gyártanom otthonra és csak ilyenkor vallanak színt, amitől mi nők igen csak kellemetlenül és becsapva érezzük magunkat, hisz mi ki is írtuk nagybetűkkel, hogy nősek ne keressetek…. Az, hogy ki mit mesél be magának – gondolok itt a társas magány kitételre, amitől sikoltozhatnékom támad, annyira hazug önbecsapás … csak annyit mondanék, hogy mindenki magának kreálja a poklot és mindenkinek a saját döntése, hogy ha már megteremtette azt, akkor kíván is e abban élni huzamosabb ideig, akár életfogytig, vagy kilép belőle. Ha én nyolc évvel ezelőtt mindenünket hátrahagyva egy szál ruhában, két gyerekkel a nagy semmibe ki tudtam kilépni, mindent újrakezdeni, újrateremteni és ha hatalmas küzdelmek árán is, de itt vagyok erősebben, mint valaha és főként boldogabban, akkor ti miért ne tehetnétek ugyanezt?
Erre két válasz létezik. Ad egy, hogy voltaképpen ők marha jól megvannak a saját kis pocsolyájukban és csak unalmukban, hisz anya mindent megcsinál helyettük, írogatnak itt boldog boldogtalannak és ha összejön egy-egy klassz numera, hát ajvé szüret, már megérte a havi VIP tagság… Eszük ágában sincsen – irkáljanak bármit is – bármin változtatni, hisz anya alapvetően jó asszony, dolgos is, ha összekapja magát vásár-és ünnepnapokon, hát egész tűrhetően tud kinézni… Ismerik már az összes dilijét-rapliját, semmi garancia arra, hogy az a bársonyos punci, akit itt összeszedtetek nem is olyan régen, nem növi majd ki egy házisárkánnyá magát.
Ad kettő. Ha valóban kurva szar otthon a helyzet és hiába találnának itt rá Michelle Wild testébe oltott Teréz anyára, akibe ráadásul még szerelmesek is lettek, még sem fognak soha semmit sem tenni a sóhajtozáson és a picsogáson túl… Hogy miért? Csak… Mert nem… Nem tudja miért, de akkor sem. Jó ez már neki így, ahogy van… Mert a gyerek, mert a közös vagyon….mert hülye vagy, így egyszerűen…. Bárcsak az én Zolim is olvasná ezt….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: