Új frizura és lazacos randi a'la Morci...

Olyan frizurám van, hogy megőrülsz. Új színben pompázik, egy kis gesztenyebarna sok rézvörös melírral. Ha találok egy közeli kolléganőt, akinek a telefonja tűrhető képet készít, isten-bizony feltöltöm ide…. Megvadulsz olyan… persze a lehetőségekhez képest, hisz hozott anyagból dolgoztak. De jól áll, kicsit más, kicsit fiatalosabb, kicsit szexisebb. Az egyébként szürke szemem is bekékült tőle…Szóval itt a nyár, ezért derékig turkáltam a Maggies-ben, mert tetszeni vágytam egy hímneműnek és csak úgy ugráltak a cuccok befelé a kosaramba. Vettem egy feketét, meg még egy feketét, meg egy még feketébbet. Csillogósat, meg mattot, meg nyaktájon csilivilit… Csak, hogy adjunk a színeknek, pedig ab start valami lazacosat akartam… Ugyanis a körmösöm rábeszélt a lazac-színű géllakra, mert szerinte ez az idei nyár egyik slágere, a menta-zöld mellett… Én ugyan a sötét színek elkötelezett híve vagyok, a bordótól a feketéig minden jöhet, de hagytam magamat rábeszélni, most meg szégyenszemre itt lazackodom szemérmetlenül, kezem-lábam merő egy lazac…

Gondoltam, ha már így történt, akkor keressünk hozzá valami lazacos felsőt is, ha már lúd, legyen kövér, de mind fekete lett, egy bordó és egy lilás tunikaszerűvel megspékelve… Volt egy randim, azóta is fogom a fejemet, szerintem megzakkantam egy kissé. A sötét oldalon megkeresett egy pasi, abszolúte nem az esetem, de sportos teste volt, bajusz-szakáll és bár alig volt vagy 170 centi, de mégis volt benne valami vonzó. Intelligensnek tűnt, jó stílusban írt, idősebb és kifejezetten molett hölgyet kereset, persze ő sem volt az a mai grill-csirke, a maga bevallottan 46 évével…

Nagyon megörült nekem, én még jobban neki, üzenet üzenetet követett. Már egy isteni kis randi körvonalazódott mikor kiköhögte, hogy valamiféle kapcsolatban él, de a nőt jó másfél éve nem is látta, mert kiment külföldre dolgozni… azóta nem találkoztak. Én ezt olvasván visszakoztam is, hogy köszi, de a mellék-szerepeosztás nem érdekel. Én főszereplőnek születtem egy kapcsolatba, nem másod-, sem harmad-hegedűsnek… Elnézést kért, hogy félreértettem, ő olyan egyedül van ebben a világban, mint ujjam.

Valószínűleg elment az eszem, vagy csak annyira ki vagyok már éhezve egy férfi-női kapcsolatra, hogy mindent csont nélkül bepusszantok, annyira szeretném, hogy igaz legyen. Szóval hamarosan egy kávézó asztalánál találtam magamat a pasival kettesben és miközben lelkesen egyeztette velem a részleteket, tíz perc után a következő derült ki, hogy van neki egy barátnője, aki úgy 45 kiló vasággyal együtt… Na itt kaptam agyfaszt és nem biztos, hogy innentől történetileg hitelesen adom vissza a történéseket, mert egyszerűen csak villanásokra és a fene nagy indulatomra emlékszem…

Úgy éreztem magamat, mint egy Leslie L. Lawrence regényben, ahol a Nepáli hegyekben, a sejtelmes ködből újabb és újabb figurák bontakoznak ki a cselekmény előrehaladtával. Ahol senki sem az, akinek kiadja magát, hanem valaki egészen más, valójában senki sem azzal foglalkozik, amit állít, mert a Rinpocse unokatestvéréről is kiderül például, hogy valójában brit titkos-ügynök és a kolostor legszentebb titkos-iratára vadászik…

Na legyen az elég, hogy elhangzott egy kisebb monológ a részemről a tisztességes elbánásról és korrektségről, a szavahihetőségről és a sánta kutyáról, illetőleg, hogy úgy bánj másokkal, ahogyan te szeretnéd, hogy veled is bánjanak, na és persze felemlegetésre került a cukros lópikula is, talán kissé vulgárisabb, populista formában. Elképzelhető, hogy talán megemlítésre került néminemű felmenő rokonság is, de erre most nem innék Hypot… Tény azonban, hogy emberfiát még ilyen gyorsan nem láttam távozni egy helyszínről… aminek élvezeti értékéből erősen levont az általa otthagyott számla, amit nem is én fogyasztottam, ellenben én rendezhettem…