Meséltem már Maciról, akivel 2011 őszén, egy kifejezetten szexpartner-kereső oldalon ismerkedtünk meg. Édes volt, magas, szőrös, bajuszos, kedves, vicces, 55 év körüli medve, olyasvalaki, akiről úgy hittem, hogy a Télapó kifejezetten nekem pottyantotta ki őt a zsákjából. Egy hónapig ment az enyelgés, hogy jaj Morcikám, ugye nem baj, hogy szőrös vagyok meg, hogy kicsit kicsike a farkam? Aztán mikor elfogyott a türelmem és erősebben odaléptem a na, most már találkoznunk kéne ösvényére, Maci visszakozott. Hogy már nincs meg a bajsza és kérésemre, hogy akkor növessze meg, öt nap alatt kinő, sértődötten kijelentette, hogy nehogy már én mondjam meg, hogy legyen-e neki, azt majd eldönti saját maga. Furcsállottam a dolgot, hogy az addig oly készséges és barátságos Maci ugyan mitől válthatott hirtelen hangnemet? Hisz addigi msn-es beszélgetéseinket mindig is átszőtte egy jó nagy adag humor. Aztán olyan gyorsan eltűnt két hétre, mint a sicc. Se egy üzenet, se egy levél…
Mikor előkerült, megkeresett mondván hiányoztak neki a “nagy beszélgetéseink”, elnézést kért és bevallotta, hogy nős, ráadásul abból a kategóriából, aki kufircolna veszettül, de nincs meg hozzá sem az anyagi háttere /lakásbérlés/, sem a bátorsága. Kiderült, hogy előző családját is egy ilyen kis kalandozást követő lebukás kapcsán veszítette el, megnyerve bónuszként a mostani feleségét, aki ebből kifolyólag igen szoros pórázon tartja Őfenségét, ismerve kalandozási hajlamait. Nem tudtam sajnálni, egyrészt mert hazudott nekem, másrészt meg mert poklot mindenki szabadon választ saját magának, ahogy az ő döntése az is, hogy kíván-e benne a továbbiakban élni…
Summa summarum, maradt köztünk egyfajta napi szenten zajló beszélgetés, hülyülés, Maci részéről sok lelkizés. Gyakran arra gondoltam, hogy mekkora felesleges erőpocsékolás ez hiszen, ha csak egy töredék energiáját arra fordította volna, hogy leüljön a jelenlegi nejével és megbeszélje az őt frusztráló dolgokat, elmondta volna neki is ugyan úgy, szóról szóra, ahogyan nekem, a kapcsolatuk biztos, hogy nagyságrendekkel jobbá vált volna.
Ám azok a nős férfiak, aki 7/24-ben itt zöldülnek, nincs a napnak olyan órája, amikor ne itt találnád meg őket, azok lehúzzák a képzeletbeli vasfüggönyt maguk és a családjuk között. Ott nincs párbeszéd, nincs megértés, elzárja magát és inkább itt hajszolja lihegve a szexis kis pipiket online. Nem érdekli, hogy mi történt a gyerekkel az iskolában, meg az asszonnyal a munkahelyén, semmi sem olyan fontos, mint hogy beléphessen ide… és még csak nem is azért jön fel ide, hogy bejegyzéseket írogasson, vagy régebben fórumozzon, ó nem… Lesi a friss húsokat, képet kérincsél, ha jó estéje, vagy szerencsés reggele van, akkor összejön egy kis kis rejsz is a kamerában. De mégis milyen szánalmas egy élet ez?
Na szóval maradt ez a felületes ismeretség Macival, két és fél éven keresztül, aztán hirtelen eltűnt. Láttam ugyan az Eropolisz-on, a Kívánlak-on, de nem szólt hozzám egy szót sem. Majd a napokban rám köszönt az egyik szexpartner keresőn, miszerint szia, visszajöttem egy kicsit szórakozni ide… Komolyan olyan dühös lettem hirtelen. Képzeljétek el, hogy beregisztrál egy nő erre az oldalra. Tegyük fel, hogy a kövér alkata miatt kényszerül egy ilyen speciális site-on keresnie. Mert valljuk be, hogy addig, amíg a Love-on a legtöbb férfi 50 kilós csecse-bogarakat keres és egy testesebb nőnek esélye sincsen párra lelni, addig egy szexpartner-keresőn ömlenek a BBW-s megkeresések.
Na szóval tegyük fel, hogy belebotlik Maciba, vagy valaki nagyon hasonlóba. Az meg elkezdi hülyíteni rendesen, beülteti a hintába jó alaposan, pedig semmi mást nem akar tőle, csak a csöcseit és egyéb alkatrészeit megbámulni és egy-két farok morzsolgató szextelefon-beszélgetést lefolytatni. A napokban volt egy Feldmár András előadás, ahol elhangzott tőle egy mondat, miszerint a hűség nem más, mint döntés kérdése. Beszélhetünk genetikáról, elidegenedésről, de ennyi az egész, hogy eldöntötted-e, hogy hű maradsz a társadhoz?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: