Meglepődtem mikor bejelölt az Iwiwen. Sokszor eszembe jutott, hogy vajon most mi lehet vele, merre jár? De ő az az elvágólagós csaj. Megharagszik valami miatt, elköszön és nem érdekli többé az ember… Szóval meglepődtem, meg meg is örültem, mert már régóta nincs izgalom az életemben, csak a meló van mindig, mert hiába dolgozom két helyen is, az asszonynak az isten pénze sem elég. Szóval bejelölt… Eszembe jutott sok minden, hogy miért pont most, miért ennyi idő után? Persze vigyáztam vele, hogy ne ijesszem el, aztán csak óvatosan egy-két mondatot írtam. Ahogy elküldtem az emailt láttam, hogy a régi becenevén szólítottam, amit én adtam neki… utána azt gondoltam, hogy basszus, a rendes nevét kellett volna írnom. De mégis csak válaszolt. Azt írta, hogy már régen nem szólította így senki és olyan jól esett neki…Elküldtem emailben neki a telefonszámomat, de két hétig a füle botját sem mozdította, de azért két-három naponta jött valami kis üzenet tőle. Nem voltak vele különösebb terveim, hisz nejem van, meg két felnőtt fiam. Ám egyszer csak csengett a mobilom olyan egy hónap után, felvettem és ő volt. Emlékszem azt mondta, hogy szia, én vagyok, gondoltam, hogy mégis csak felhívlak. Nekimentem a géppel az oszlopnak a melóhelyen, annyira meglepődtem.Dumálni kezdtünk. Olyan volt, mintha csak két órája köszöntünk volna egymástól, elfejeltettem, hogy milyen erős és szenvedélyes meg, hogy úgy tud beszélni az emberrel, hogy kész Mr. Bondnak érzem magamat tőle… Igazság szerint én nem gondoltam semmit sem azon kívül, hogy majd beülünk valahová egy kávéra dumálni. De olyan régen éreztem ezt, hogy igazán érdeklek valakit. Csak úgy, magamért. Onnantól állandóan a telefonon lógtunk. Órákat csacsogtunk a semmiről… Hívtam reggel kutyasétáltatás közben, délben a melóhelyemről, este a másodállásomba menet a kocsiból, amikor csak tehettem. Egyszer azt mondta nekem telefonba, hogy van még egy befejezetlen ügyünk. Meg, hogy szeretkezni akar velem. Kész voltam teljesen, nekem a nők nem szoktak ilyeneket mondani. Annyira más volt, mint régen, közel sem az a gátlásos fiatal lány, akinek megismertem.
Egyik hétvégére aztán a kolléganője kölcsönadta a kéróját nekünk. Marhára zavarba voltam, bármilyen hülyén is hangzik lehet, hogy közönyössé váltam a nejem iránt, az évek hosszú sora alatt, de egész házasságunk alatt eddig csak egyszer csaltam meg. Elmentem egy hivatásos kurvához, mikor kezdtek gondjaim támadni a merevedéssel, hogy tudjam, hogy mi is a pálya… Visszatérve a randira, egész jól ment az elején, dumáltunk, ölelkeztünk, csókolóztunk és megkérdezte tőlem, hogy mikor tanultál meg ilyen jól csókolni? Mondtam neki, hogy annak idején tőled. Te voltál az első lány, akivel csókolóztam. Elképedt. Azt hiszem ezt eddig nem árultam még el neki, hogy ő volt az első… az első lány, az első csók, az első szex, az első szerelem…
Hogy a szex az milyen volt? Úgy őszintén? Hát katasztrofális. Rettenetesen meghízott, ez ruhában még csak-csak elment, de baszki élőben? Lekonyult a farkam akció közben… Pedig olyan jó alakja volt annak idején, vékony derék, gömbölyű fenék, erős combok, ám formás lábak… Hát igen, így múlik el egy birodalom dicsősége. Szóval csak véget akartam minél előbb vetni a randinak, tiplizni, amilyen gyorsan csak lehet haza. De mivel én hoztam el kocsival, illett is visszavinnem, a fene, aki megeszi az ilyen hülye helyzeteket…
Látszott egyébként rajta, hogy rettenetesen megbántódott, nem is nagyon szólt hozzám, a kocsiban, de ez jó volt mert, mint az őrült nyomtam a gázt, hogy mielőbb kirakhassam. Baromira kínos volt, rühelltem az egészet. Haragudtam magamra, hogy minek is mentem ebbe bele, haragudtam rá, hogy csinos lány létére mégis mekkora egy feneket, meg combokat növesztett az évek hosszú sora alatt.. Na egy szó, mint száz, mindig is rosszul tűrtem a feszkót… ilyenkor inkább mindig léptem, de most haza kellett vinnem, mégsem lökhettem ki a kocsiból, bár szívem szerint talán ott hagytam volna.
Azt fogalmazgattam magamban az egész úton, hogy mit is mondok majd búcsúzóul neki, hogy ne sértsem azért vérig, de értsen is a szóból. Hogy nem megy ez nekünk, meg hogy ne haragudj, maradjunk inkább barátok. De szokás szerint megelőzött, mert épp, hogy leparkoltam a házuk előtt, már pattant is ki és úgy rám vágta az ajtót, hogy azt hittem egy pillanatra, hogy leszakad. Mindenesetre életem egyik leggyorsabb rajtolását hajtottam végre, padlógázzal előre, csak úgy csikorgott… De legalább nem kellett semmit sem mondanom.
Szerintem a nők is képesek hasonló indokból pasikat kilökni a kocsijukból. 😛