Dolgoznom kéne, de helyette nincsen hangom, suttogok-hörgök, mint egy thriller-film elmetszett torkú áldozata hangszálgyulladással, fáj a torkom is, köhögök de, ami a legrettenetesebb, hogy az antibiotikum mellett, még csendkúrára is ítéltettem az orr-fül-gégész által… Szóval, ha már nem tudok beszélni, akkor írok …
Ma olvastam egy régebbi bejegyzést, ahol a telefonszám megadása után eltűnt a delikvens. Minő deja vu … Persze megtanulhatnánk már mi nők, hogy a pasik soha sem egy kapura játszanak. Kiszemelik a fogukra való becserkészendő prédákat, a formál-logika alapján kettőt-hármat, több nem sanszos, ha jó intellektusú nőtársakról van szó, aztán huj-huj hajrá, mehet, ami a csövön kifér. A jut is, marad is – elve alapján, ha egyik kiesik, hát mindjárt ott a két másik. Cseppet sem kell úgy érezniük, hogy basszus, hát ez sem jött össze.
A nők többsége velem együtt egy kapura játszik. Talál valakit, ismerkedik, remél, lő és rendszerint mellé. Azért olyan fájó a pofára esés, mert az illető fotói, stilusa és vérmérséklete alapján, már kezdtünk elképzelni valakit, aki ránk vár, minket ölel … Kezdjük hozzászoktatni magunkat ahhoz a gondolathoz, hogy ő lesz nekünk. Aztán jönnek a kis simlisségek, mert valljuk be, hogy ritka az a férfi, mint a fehér holló, aki helyből azt mondja, hogy: – na idefigyelj Cica, nős pasi vagyok. Elfogadsz-e így is? Hanem kummant, csúsztat, elengedi az erre irányuló kérdésed a füle mellett… Majd csak egy kis idő elteltével, mikor úgy érzi, hogy megfelelően elbűvölt, nyögi ki, rendszerint későn. Vagy ki se nyögi, szimplán csak lebukik egy idő után…
Na én is így jártam tegnap, mert az egyik kék a sok bámészkodó közül kora reggel kérte az albumom megnyitását. Igaz, hozzátolt még egy kérem-et is, de persze a sajátját eszébe sem jutott visszanyitnia. Fájt is a torkom, nyűgös is voltam és visszaírtam neki, hogy: – “Ti urak, ti urak!… ti Wells ebek!” Hát egyikőtök sem tudja az alapvető udvariasság jegyében megnyitni az albumát?
Gondoltam két verzió játszik vagy megsértődik, vagy veszi a lapot és mosolyog egy jót. Mákom volt, ez utóbbi történt. A többi olyan volt, mint valami csoda. Egy méretre vágott csoportképen ott állt Ő, gyönyörű szőrösen, szakállasan, szemüvegesen. Pont az a fajta szőrmók, akire bukom… Esze is volt, humora is… azt írta nekem, hogy megnevettetsz. Végre egy pasi, aki nem fosta magát bokáig a stílusomtól, hanem vette, hogy ez sokkal inkább szarkasztikus humor, semmint bármi más, aminek a pasik többsége gondolja…
BBW-fan is volt és olyan boldog lettem egy pár pillanatra, hogy ALLELUJA, eljött végre az én időm. De persze csak orvosi adagokban a fene nagy örömködést, ami túl szép, az rendszerint nem is igaz… Egy félórányi boldogság után feltettem a nagy száz dolláros kérdést, miszerint Medve-bácsi mellé, vajon Medve-néni is tartozik-e? Nem felelt és, mint tudjuk, ha nincs válasz, az is válasz… Fene tudja, talán, ha azt feleli egyenesen, hogy van, de ettől függetlenül is el tudnám-e képzelni, hogy összegabalyodjunk, talán azt felelem, hogy még meggondolom. De a nagy kussolás családi státusz ügyben, csak a makacsságomat hívta elő, még úgy százszor megkérdeztem tőle félóra alatt, mert kíváncsi lettem, hogy vajon milyen ember is lehet ő. Drágáim, a szappanos hal – na az jut róla eszembe, egyszer sem felelt – de hát egy informatikustól mi mást is lehetne várni … Szóval nem fasza-gyerek …
Egy informatikushoz méltóan, tegnap egész nap itt zöldült munkaidőben – a mi informatikusunk sem csinál jóformán semmit egész nap a melóhelyen, sétálgat, beszélget, eszik, vagy pedig játszik, levelezik a gépén – na szóval, igazi kis léhűtők ők – ám délután hat órától, mikor is apunak otthon, mint oszlopos tagnak részt kell vennie a családja életében – eltűnt a cyber-térből… De lecsekkoltam a statisztikáját, ott figyelt még egy-két elolvasatlan levél és tuti nem tőlem…
De most már komolyan szólok Dittének, hogy hagyja a búsongást, mert itt az ideje, hogy egy szövegértési önképző csoportot szervezzen a pasik körében, bár igazából, mi a cukros lópikulát nem lehet azon érteni, hogy független nőkként, független partnert keresek?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: