Stílus és a babkonzerv széle, avagy ne rinyálj...

Visszanyitottam egy igen régen használt citromail-es postafiókomat a nagy ráérésemben és rendet akartam vágni benne. Mikor elolvasgattam egyes három évvel ezelőtt keltezett leveleimet egyrészt elpirultam, másrészt végtelenül elszégyelltem magamat, mintha bekukucskáltam volna a saját privát kis poklomba, harmadrészt megállapítottam, hogy te magasságos Atyaúristen, én sem vagyok különb a Deákné vásznánál…Igazából az itteni történések kapcsán gondolkodtam el arról, hogy egy érzelmi fröccs – egy szerelem, még a legműveltebb, legmértéktartóbb embereket is kifordítja a sarkukból és ugyanolyan szarul kezelik a dolgokat, mint a kissé barna arcú, bogárszemű Kolompár Pamela a kisboltból… Hogy jáj, te Gázsi, ha ne leszöl enyim, hát ín ábbá belehálok…

Szóval ezekben a levelekben könyörögtem, érzelgősködtem, a lelkére akartam hatni észérvekkel, meg érzésekkel … komolyan, ma szégyellem azokat a sorokat, amiket anno akkor leírtam, újraolvasva azokat. Azt hiszem, hogy akkor és ott 2011-ben, a romantika, a bizalom és a hit, mint olyanok, végképpen parkolópályára kerültek nálam, megállapítva azt a tényt, hogyha egy kamaszkorom óta jó barátom, aki a szerelmem is volt egyben, lebukásunk után ilyen kurtán – furcsán elbánt velem szerelmes szeretőként, akkor a vadidegen nős pasiktól, akik még ennyire sem tartják az ember lányát, hanem csak egy elfogyasztásra váró barbecue-s szeletnek, vajon mire is számíthatok?

Ma már tudom, hisz törvényszerű, hogy ne kezdjek nős pasival, mert a bukás elkerülhetetlen. Végül sosem engem választ majd, hanem sokkal inkább az otthoni 67 nm2 összkomfortot, no meg egy szaros kis pecahelyet Mezőtúron, hisz rég eladta már magát és a lelkét egy tál lencséért…

Virtuális botladozásim közepette megtanultam, hogyha írok valamit, hát jobb egy órára pihenni hagyni a hűtőben, mint egy bizonyos tésztát – magyarán – megírás után felállni a gép mellől, levinni a kutyát sétálni és ha visszatérve újraolvasva nem vág, mint a babkonzerv széle, hát feltölteni, vagy pedig a kérdéses részek kihagyásával tompítani, fogyasztható formába hozni… Ma már a leghatározottabban elhatárolódom a saját 2011-es szerelmes – könyörgős “stílusomtól” … megállapítva és újraolvasva, hogy basszus ez egy agyatlan, rinyáló liba …