Mondhatnánk, hogy “szerencsés” helyzetbe kerültem, még sosem volt eddig ilyen, két számomra nagyon jóképű, bajszos-szakállas, édes pasi keresett meg szimultán, más – más oldalakról. Igazi Szexistenek … Az egyik 45 éves informatikus egy hírügynökségnél, a másik operatőr az egyik nagyobb kereskedelmi tévé-csatornánál. Ám a koreográfia közel hasonló volt. Jöttek, imádtak, azonnal randizni akartak velem /persze az én lakásomon/. Privát albumom megnyitását kérték, majd másnapra elhallgattak. Az egyik ugyan másnap fennzöldült több óra hosszat a Skype-on, de tojt odatolni nekem akárcsak egy szia-t is, utána eltűnt 4-5 napra. Majd, mintha mi sem történt volna – gondolom befejeződött a kis liezonja egy nálamnál könnyebben táncba vihető super size bbw-vel – újra megjelent, hogy na akkor most rám is sort kerítene…
A másik pedig megnézte a képeimet, majd eltűnt, s elhallgatott. Ez a legszarabb, mert ilyenkor tuti-fixen úgy érzed, hogy olyan hatással lehettél rá, mint Ludas Matyira a bibircsókos Biri nénje … és borzasztóan szégyenled magadat, hogy hogy is képzelhetted, hogy egy ilyen szőrös mediterrán Isten, majd éppen unalmában leereszkedik hozzád… Majd ma érkezik egy hosszabb levélke, amiben arról mesél, hogy külföldön forgattak bla-bla-bla… Ennek persze erősen ellentmondani látszik, hogy mindennap fent járt a másik partnerkereső oldalán, hisz kiírja a rendszer, hogy mikor lépett be utoljára.
Ennyit a félistenekről, apropó Olimposz … Vannak olyan nők is, akik valami komoly, néha évekig tartó megalázás, vagy méltatlan tartós helyzet következtében elhatározzák, hogy ők többé soha sem lesznek áldozatok és elkezdenek férfi-módra viselkedni. Füttyre ugranak, a dugás nem téma… bárkivel, bárhol, bármikor… Ők a Szexistennők, akik megugorják háló nélkül a salto mortale-t és úgy tesznek, mintha csak az aktus számítana – arctól, alkattól, kapcsolati státusztól függetlenül. “Jöhet a Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián, akik minden hangot ismernek a zongorán”…
Az ebben a bibi, hogy ez csak egy felvett manír, ők is nők, érzelmi lények, akik, ha néha-néha belegondolnak abba, hogy szimplán csak szextárgyként kezelik őket az alkalmi partnereik biztos, hogy nekik is belefájdul a szívük… Mert ezek a palik elmennek hozzájuk, megdugják őket, felfalják a nekik főzött kajákat és Arrivederci Roma, a soha viszont nem látásra. Vagy a minősített eset, mint az egyetemi menzán, ha visszatérnek egy-egy ismételt kajálással összekötött szexre.
Persze, mi is így kezdtük, mikor újak voltunk és nem voltunk tisztában a játékszabályokkal. Amíg sérültek voltunk, önértékelési problémákkal küszködtünk örültünk minden kósza fickónak és ugrottunk mi is. Amint azonban a szívünk meggyógyult, ráébredtünk, hogy több nap, mint kolbász … Viszont, akik már hosszabb ideje beleragadtak ebbe a végzetasszonya szerepkörbe és maguk is elhiszik a saját alakításukat, vajon mégis miben bízhatnak?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: