A lányomnak úgy két-három hónapja születésnapja alkalmából vett a nagyanyja egy laptopot. Vera választhatta ki és neki egy Sony – típusúra esett a választása. Ő még fiatal, alig múlt nagykorú, hitte a márka kötelez szlogen igazságát. Hát a szóban forgó laptop megadta magát még augusztusban. De nem úgy van ám az, mint szegény helyen, hogy te fogod a gépet és beviszed a márka-szervizbe, a nagy büdös cukrost, azt… A Sony Vaio márkaszerviz egy futárcéget alkalmaz, hogy ezeket a készülékeket a kellő óvatosság jegyében hozzájuk beszállítsák. A gond csupán annyi, hogy három kerek napig 7/24-ben otthon kell ülnöd, mert nem tudják megmondani, hogy mely napon és mely órában érkezik a futárocska.
Első alkalommal Vera lányom kért három nap szabit, ám a futár sem nem jött, sem nem üzent. Második alkalommal rábeszélte öreganyját, hogy üljön otthon három napig, elvitte hozzá a laptopot, ám oda se talált ki a futárgyerek. Harmadik alkalommal egy igen bősz és habzó szájú anya osztotta le a panaszfelvevő kisgyereket telefonon keresztül a márkaszervizben – közölve, hogy végtére is a rossz a reklám is marketing fogás lehet, csak éppenséggel rossz üzenetet hordoz, de tegyenek csak egy próbát velem, meglátjuk kinek tépem le a tökeit. Ezek után a megszeppent ügyfélszolgálatos legény beírta a prediktívbe, hogy futár kollégának kéretik 12-ig odaérni másnap. Naná, hogy nem ért oda, ám 12.05-kor telefonon jelentkezett a lányomnál, még véletlenül sem engem hívott, hogy hát ő itt járt. Új időpontért pedig hívjuk fel újfent a Sony Vaio szervizt.
Na tegnap újrahívtam őket, már előre elterveztem, hogy miként fogok élve boncolni. Ám ember tervez, isten végez, a megfelelő menüpontok bepötyögése után, torkomra-fagyott a szó, mert egy arab fickó vette fel a telefont, az ő jellegzetes akcentusukkal és megkérdezte tőlem, hogy – Hello, I’m Ahmen Jaball from Sony Vaio.May I help vou? Do you speak English?
Mondom neki, hogy:- Hello it’s Ann X. speaking. Yes I do, but do you speak Hungarian? Mondja nekem:- No, I don’t. Így aztán úgy esett a dolog, hogy kies magyar hazánkban, az én rossz angolságommal tettem meg az újabb panaszbejelentést és végezetül Ahmed barátommal telefonszámot cseréltünk mondván, ha majd a Hungarian kollégák nem lesznek annyira busy-k, visszahívnak…
Nem hívtak. De hívtam én egész késő este. Mondtam a fickónak, hogy ügyes trükk volt, de mégsem a nagy United Statesben élünk, hadd ejtsem már meg ezt a kis buzi panaszt magyarul. Most pedig itt ülök, mint Drakuláné vérivás előtt és azt adja meg nekik az a magasságos Atyaúristen, hogy holnap se jöjjenek ki a laptopért. Megígértem a kedves ügyfélszolgálatos fiatalembernek, hogy ellenkező esetben személyesen megyek oda és a fülénél fogva rángatom ki a gépért.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: