Már régóta tudom, hogy a szelídebb, engedékenyebb nő-társak, akik szó-nélkül benyelik a hazugságokat, az átlátszó kifogásokat és csak magukban őrlődnek otthon este, ám ugyanolyan odaadó és kedves mosollyal fogadják a delikvenst, ha visszatér hozzájuk – ezerszer sikeresebbek, még akkor is, ha igen keserű az odáig vezető út. Csendben lenyelik minden alkalommal azt a cubákos csontot, amit pasik letolnak a torkukon és mosolyognak, miközben majd belefulladnak ebbe.
Nehéz nekem a virtualitás királyságában a létezés, mert ha romantikus nem is, de elég hevülékeny, szenvedélyes típus vagyok… könnyen lázba jövök és mindig is hajlamos voltam előre megelőlegezni mindenkinek a tíz pontot. Az agyammal pontosan tudom én, hogy vannak kötelezően betartandó koreográfiák, kéretni kéne magamat, húzd meg, ereszd meg, szempilla-csattogtatás, nőciskedés. De sosem éltem vele, most már nem is tudnám elkezdeni.
Tegnap mérgemben és elkeseredésemben kitöröltem magamat a FL és EP oldaláról, de még azt is erősen fontolgattam, hogy az itteni adatlapomat is törlöm, ám az írásaimat sajnáltam volna veszni hagyni … ennyin múlott csupán, hogy nem tettem mégis így. Ha sorozatban jönnek a csalódások, márpedig csomagban kapom többnyire ezeket, végtelenül elkeseredem. Egyetlen férfit keresek, nem ötöt, vagy százat, egyetlen korrekt megbízható, szavatartó fickót. Ám a korrektség fehér holló az online ismerkedésnél. Kiteszik a legszebb képüket, még az “új gazdasági mechanizmus idejéből”, megfogalmaztatnak sokszor valaki mással egy pár soros bemutatkozót, azt fellövik egy partnerkeresőre és hadd szóljon. Én pedig besétálok rendre ezekbe a csapdákba és csak bámulok, mint hal a szatyorban…
Ez a pasi tavaly már megkeresett az EP oldalán, aztán olyan egyheti bősz levelezés után a randi előtt kijelentette, hogy küldjek neki teljes alakos fényképet. Ugyan küldtem vagy hármat, neki pedig egyetlen képe volt még az Aranybulla idejéből – de itt vergődött, mert tutira akart menni. Nekem ez olyan szinten rosszul esett, hogy “b@szd meg Jozsó”, ha kiírtam, hogy 129 kiló vagyok, ő pedig bevallottan bbw és super size bbw-rajongó, akkor mégis mi a cukros lópikulát akart még csekkolni rajtam?
Idén is újra megkeresett, érkezett egy másol/beilleszt stílusú levél, amit valamelyik iskolázottabb ismerőse rittyenthetett neki össze, ám mivel szőrös, benga egy állat volt, pont az esetem – gondoltam nem leszek saját magam ellensége, hát fussunk neki újra. Minden levélre, egy nap elteltével tolt egy 3-4 szavas választ. De mivel szexuálisan izgatta a fantáziámat, hát megadtam a telefonszámomat neki. Telt-múlt az idő, szőrös hősünk online volt egész délelőtt, de baszott elolvasni a levelemet. Egy óra elteltével, annyira csalódott és elkeseredett lettem, hogy fogtam magamat, először csak letiltottam, aztán pedig az egész profilomat úgy, ahogy volt kitöröltem az oldalról.
Majd három és félórácska elteltével csörög a mobilom és egy zavart, mély férfihang /mint a reklámban az intimbetét afféle simply clever/ kezdi Ágnes asszony módjára mosni véres leplét. Hogy jaj nem vette észre, meg a tálcára volt lerakva, meg dolgozott közbe, meg bla-bla-bla… Tudni kell, ha az EP oldalán vagy fent és hosszabb ideig nem csinálsz semmit, a rendszer 20 perc elteltével automatikusan kiléptet újra vissza kell lépned…
Megkérdezte, hogy te nem hiszel nekem? Tele-saleses tapasztalatomnak hála, sikerült kedvesnek, udvariasnak és hihetetlenül mértéktartónak mutatkoznom és úgy elküldeni őt a kedves édesanyjába, hogy észre sem vette. Szerencsétlen pasi annyira zavarba jött ettől a hűvösen udvarias, üzleties és határozott stílustól, hogy össze-vissza makogott és én pedig arra gondoltam, hogy francba az egésszel, már az első alkalommal meg kellett volna adnom a számomat neki, mert a hangját és a mondanivalóját hallva már rég tudnám, hogy ez a pasi élőben sosem lett volna számomra pálya…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: